Az útszéli hirdetőtáblákról tudjuk, hogy újrahasznosítással mindenki nyer. Ez a húsvéti főtt sonkával sincs másként. Főleg ha már a könyökünkön is az jön ki, tojással, retekkel és újhagymával.
Ugye sokunkkal előfordult már, hogy sikerült kicsit (vagy nem kicsit) túlbecsülni a sonka mennyiségét? Aztán jön a „jajj, most mit tegyek” érzés, amikor még napokkal az ünnep után is az vigyorog ránk minden hűtőnyitás alkalmával. Közben lelkiismeret-furdalásunk támad, ha arra gondolunk, hogy akár egy grammot is kidobjunk a maradékból…
Mi is eljutottunk erre a pontra. A tegnapi nap ezért teljesen sonkamentesen telt. Aztán Kedvesem felsóhajtott:” Úgy ennék már valami tésztát!”. Több se kellett, felvillant a lámpa: legyen valami tészta SONKÁVAL! Beugrott egy Stahl Judit recept, amiben ő is a húsvéti maradékot használja fel; ez egyelőre le lett szavazva. De holnap is lesz nap :) Ma Spagetti Carbonara, azaz spagetti szénégető módra készült. A recept, amiből dolgoztam, Bűvös Szakács érdeme. Épp ezért nem írom le, hogy mit-hogyan csináltam (nagyon hűen követtem minden lépést; persze kicsit remegett a térdem, amikor a nyers tojásokat kellett a meleg sonkás tésztára önteni), helyette itt a link, amin elérhetitek az eredetit: http://buvosszakacs.blog.hu/2007/05/11/spegtti_szenegetone_modra_carbonara
Még annyit, hogy az enyém nem lett abszolút autentikus, márcsak a sonka miatt sem, a szerecsendióról nem is beszélve.
Utolsó kommentek