Szerencsém volt ici-pici ideig külföldön élni: Írországban, Dublinban, laktam másfél évig. Mivel kutyátlan – macskátlan időmilliomos voltam, elkezdtem a helyi specialitások után keresgélni. Lett is egy receptgyűjteményem, amibe nemcsak angolszász, de például indiai ételek is kerültek.
Az ott tartózkodásom alatt ismerkedtem meg a számomra leginkább pogácsához hasonlítható scones-zal. A wikipedia és egyéb hiteles forrás szerint ez a skót eredetű ’quick bread’ (a manapság használatos sütőpor és szódabikarbóna miatti gyors elkészíthetőségre utal) népszerű mindenfelé a brit szigeteken, sőt Ausztráliában, az USA-ban és Kanadában is.
Az írek főleg reggelire fogyasztják a breakfast tea-jük mellé. A munkatársaim többnyire az édes változatokat kedvelték: a mazsolásat, vagy a koktélcseresznyéset (brrrrr). Miután keresztbe félbe vágták, megkenték vajjal, eperdzsemmel. Sokszor az eperdzsem tetejébe tejszínhabot kanalaztak – ugye valamivel ellensúlyozni kell a mostoha időjárást...
Soha senkit nem láttam sós scones-t enni, habár létezik több fajtája is. Viszont az a recept, amiből én készítem, annyira simulékony pogácsát eredményez, hogy nyugodtan ehetjük sonkával és sajttal is (még akár bele is süthetjük), nem csak lekvárral.
Hozzávalók:
500 g liszt,
1 tk só,
2 tk szódabikarbóna,
125 g sótlan vaj*,
300 ml tej,
1 nagy tojás, a tetejüket megkenni,
6 ½ cm átmérőjű hullámos szélű pogácsaszaggató.
Előmelegítem a sütőt 200°C-ra (nem hőlégkeverésest 220°C-ra, gázt 7-es fokozatra).
A lisztet a sóval, és szódabikarbónával egy tálba szitálom. Hozzáadom a felkockázott, szobahőmérsékletű vajat, és elmorzsolom, míg nedves homokra emlékeztető anyagot nem kapok.
A tejet egyszerre öntöm a tálba, és épp csak addig keverem, míg a vajas liszt felveszi. Lisztezett deszkára borítom, könnyű mozdulatokkal összegyúrom, cipóvá formálom.
2,5 vastagra nyújtom a tésztát – szakértők szerint, mint Delia Smith, ez a titka a tökéletes scones-nak. Belisztezett pogácsaszaggatóval kiszúrom a korongocskákat; ebből az adagból összesen 12 darab lesz. Megvajazott sütőlapra helyezem őket, egymáshoz elég közel, hogy picit összesüljön a szélük, mert így még ’rusztikusabbak’ lesznek.
Beteszem őket a sütőbe és 10 percig sütöm. Ez alatt szépen megnőnek és aranybarnák lesznek.
A legjobb frissen, melegen a sütőből kivéve fogyasztani. A tárolás nem kedvez nekik!
Változatok:
Feldobhatjuk 75 g mazsolával, vagy ugyanennyi aszalt meggyel.
Sajtos scones-hoz keverjünk 75 g reszelt, érett Cheddar-t a tésztába – mondja a recept, de ennek hiányában bármilyen karakteres zsíros sajt megteszi.
Egy Traditional Irish Cookery Book-ból származó recept szerint az autentikus scones íróval készül, nem tejjel. Ha ez épp nincs kéznél, készíthetünk ’hamis írót’ fele rész tej és fele rész natúr joghurt felhasználásával.
*ennek nálunk igazából nincs jelentősége, hisz minden vaj sótlan, viszont Írországban a vajak többsége alapból enyhén sózott. (Ehhez egy nagyon zárójeles megjegyzés: itthon is kapható az egyik prémium minőségű ír vaj, aminek aranycsomagolású változata a sós. Mikor ezt megtudtam, nagy örömömben vettem is egy kockát. Hazaérve jött a csalódás: NEM SÓS! Gondolom a magyar ízléshez igazítva… Viszont akkor nem értem, miért írják az a csomagolásra, h eredeti…)
Utolsó kommentek