Múlt hét közepén kitaláltam, hogy Fekete-erdő tortát sütök a Papa szülijére. Erre Anyu felhívott hétfőn, hogy nem készítenék-e tiramisut Apának. Ezzel feladta a feladatot, mert nem akartam neki nemet mondani, de a tortát is úgy el akartam készíteni! Szeretek tortát sütni, annak ellenére is, hogy nem mindig úgy sikerülnek, ahogy kívánom. Fekete-erdő még soha nem készült nálam, pedig egy ideje már tervezem. De az az igazság, hogy egy izgága kilenchónapossal a talpam alatt (akinek nem elég a nagyszoba telis-tele játékokkal, ehelyett kikúszik a konyhába sütőajtót püfölni) féltem nekikezdeni.
A torta receptjét itt találtam. Maga a tészta sajnos nem sikerült tökéletesre, pedig mindenben követtem a leírást. Először is az enyém púpos lett, másrészt az alja sűrű, teteje meg szinte habos volt. Olyan volt, mintha a lisztes keverék leülepedett volna a tortaforma fenekére. Nem mondom, kicsit odavoltam a kudarc láttán, de összeraktam, és annyira nem is lett rossz. Inkább nagyon is jó lett!
Amiben eltértem Okostojás receptjétől az egy felől a meggypidung volt. Nem szeretek meggybefőttel főzni! Inkább telepakolom a fagyót a magozott változattal. Így a pudingot házi meggyszörpből készítettem, keményítővel, a megadott arányokat használva. A másik változtatást a külső habnál alkalmaztam. Kissé szkeptikus voltam azzal kapcsolatban, hogy a tejszínhab kibírja huzamosabb ideig anélkül, hogy összeesne. Ezért inkább felfőztem 1 deci tejben 3 teáskanál zselatint, kihűtöttem, és a habba kevetem. Ezzel voltam be a tortát kívülről.
Nagy sikert aratott! Még Anyának is tetszett, pedig az ő tortaízlését nehéz eltalálni. Tavaly például nem is sikerült. Se a Sacher-torta, és egyik gyümölcsös tortám sem ízlett neki. Aztán amikor megkérdeztem, van-e egyáltalán, amit szeret (a puncs- és diótortán kívül), bevallotta, hogy az Oroszkrémtípusú tortákat. Hát a Fekete-erdő szerintem olyan. A mérhetetlen mennyiségű tejszínhab miatt legalábbis biztos.
Szóval annyira szerette a család, hogy a két hét múlva esedékes keresztelőre is készíthetek egyet. Remélem, akkor a tésztája is 100%-os lesz!
Ha lúd, hát legyen kövér! Lett tiramisu is, a jól bevált receptem szerint:
Hozzávalók:
4 egész tojás,
500 g mascarpone,
1/2 tk vaníliaesszencia, vagy 2 cs. vaníliás cukor,
4 ek cukor,
2 ek Amaretto,
200 ml erős fekete kávé,
nagyobb csomag babapiskóta,
kakaópor.
A tojások szétválasztásával, és a fehérje kemény habbá verésével kezdem. Eztán következik a sárgája, amihez hozzá kell adni a cukrot és vaníliát. Habverővel krémesre keverem. Adok hozzá egy evőkanál Amarettot, elkeverem. Az elektromos habverőt ezen a ponton el lehet tenni, és fakanálra vagy spatulára váltani. Az előbb szétválasztott tojásokat újra egyesítem; szép óvatosan, hogy össze ne törjön a fehérjehab. Ha ez megvolt, jöhet a mascarpone. Ezt is kis adagokban teszem a krémhez, és fakanállal vagy spatulával keverem. Habverőt azért nem szabad használni, mert tönkreteszi az egész eddigi munkánkat: elfolyósítja a krémet.
A másik evőkanálnyi Amarettot a kávéhoz öntöm, amiben a babapiskótákat fogom áztatni.
Összeállítása. Egy jénaiban vagy bármilyen üveg/kerámia tálban elkezem rétegezni ezen sorrend szerint: edény alját meghintem kakaóporral, erre kerülnek a kávéba áztatott babapiskóták, majd a krém. Éskezdődik előlről: kakaópor - áztatott babapiskóta - krém - kakaópor - áztatott babapiskóta - krém és végül kakaópor. Ez összesen három réteg. Én ennyit szoktam csinálni, mert ennyi fér a szögletes jénaiba (14x25 cm), vagy a kerek kerámia sütőtálba (19,5 cm átmérőjű).
Érdemes mindig egy nappal hamarabb elkészíteni, és fogyasztásig hűteni. "Másnaposan" sokkal finomabb, mint frissen.
A kép nem a legszebb, de a rétegeket jól mutatja.
Utolsó kommentek