Három ünnepi sütemény receptjét szeretném megosztani veletek, amik nélkül elképzelhetetlen a Karácsony. Lehet, hogy már nem időszerű (sőt biztos is), de remélem, majd a következő karácsonyi készülődésnél sokan jó hasznát veszik. Az első egy gyümölcskenyér, amit az elmaradhatatlan bejgli követ, a sort pedig a mézeskalács zárja.
Idén nem főztem, csak sütöttem. Tettem ezt abból a megfontolásból, hogy úgyis elárasztanak minket a szülők töltött káposztával, sültekkel, és persze halászlével. Csakugyan így lett. Cserébe sütiket kaptak. No, térjünk is a lényegre: jöjjenek a leírások!
Gyümölcskenyér
Előre leszögezem, hogy nem egy olcsó mulatság elkészíteni. Mire az összes aszaltat beszerezzük, rámehet egy pár ezresünk. Persze, mint minden másból, úgy ezekből az alapanyagokból is lehet találni pénztárca-barát és atomdrága variánsokat. A másik, ami szerintem fontos, az, hogy a recept nem szentírás. Én sem tartom be: nem csak a leírt 5-6 féle gyümölccsel készítem, hanem mondjuk a duplájával. Sokszor még birsalmasajtot is teszek bele. A lényeg annyi, hogy az aszalt gyümölcsök receptben megadott össztömegén (1150 g) ne változtassunk!
Hozzávalók
250 g aszalt füge,
250 g magozott, aszalt szilva,
250 g aszalt sárgabarack (lehet más aszalvánnyal vegyesen),
75 g citronát,
75 g oranzsát,
250 g mazsola,
1 dl rum,
250 g mogyoró (mandula sem rontja el),
2 ek méz,
4 tojás,
1 kk őrölt fahéj,
1/2 kk őrölt szegfűszeg,
1 csipet só,
125 g Graham liszt,
2 ek zsemlemorzsa,
diónyi vaj.
Ha végignézünk a hozzávalókon, gondolhatjuk, hogy nem túl bonyolult az elkészítése.
Első lépésként vágjuk apróra, vagy finomra az összes aszalványt, tegyük egy nagy és mély tálba, majd öntsük nyakon a rummal. Tároljuk lefedve, míg a mogyoróval bajlódunk.
A mogyorót kissé pirítsuk meg serpenyőben, zsiradék nélkül. Eztán konyharuhába bugyolálva, még melegen dörzsöljük le a héját. Ne daraboljuk össze! Maradjon csak egészben. Végül keverjük az aszalt gyümölcsökhöz.
Mielőtt továbblépnénk a gyümölcskenyerünk összeállításában, kapcsoljuk fel a sütőt 165°C-ra (hőlégkeveréses), és melegítsük elő.
A tálban már minden benne van, a kötő- és ízesítőanyagokat leszámítva. Adjuk most hozzá a mézet, tojásokat, a fahéjat és szegfűszeget, sót, a lisztet és zsemlemorzsát. Nagyon alaposan keverjük össze.
Fogjunk egy kb. 24x10 cm-es sütőformát (tudjátok, olyan, mint az őzgerinc, csak szögletes és nincsenek rajta a hurkák), jó vastagon vajazzuk ki, kanalazzuk bele a masszát, és vizes kézzel nyomkodjuk bele, ill. simítsuk el a tetejét.
Tegyük a sütőbe, és 45-50 perc alatt süssük készre. Ha észrevennénk, hogy a teteje nagyon pirul, takarjuk be alufóliával.
Amikor megsült, hagyjuk a formában hűlni kis ideig, aztán rácson hűtsük ki teljesen. Jól elvan a hűtőben, vagy akár a fagyasztóban is. Emiatt akár 1-2 héttel karácsony előtt elkészíthető.
Panni néni bejglije
Sokáig a bejgli-ellenes liga tagja voltam. Pontosan addig, míg meg nem kóstoltam a címben említett tekercsek 2007-es kiadását. Számomra azóta ez testesíti meg a tökélyt.
Egyetlen dolgot módosítottam a recepten: nem hagyom a tésztát pihenni. Mindezt teszem azért, hogy ne keljen túl. Nincs egetverően nagy gyakorlatom bejglisütésben, de csináltam már így is, úgy is, és a tapasztalat egyértelműen az, hogy dagasztás után azonnal tölteni kell, és sütni. Azóta ebben a megállapításomban Vera barátnőm nővére (egyébként az ő családjuktól származik a recept, csak bonyolult lenne elmagyarázni, hogy kitől-honnan) is megerősített.
Hozzávalók (a tésztához)
1000 g liszt,
300 g margarin,
1 egész tojás,
3 tojássárgája,
100 g cukor,
10 g élesztő,
25 ml tej,
200 ml tejföl,
csipet só.
Ezekből elkészítem a kelttésztát, a szokásos módon. Az élesztőt felfuttatom a tejben, kevés cukorral. A lisztet egy hatalmas tálba szitálom a sóval, hozzáadom a szobahőmérsékletű margarinkockákat. Jól elmorzsolom őket egymással. Eztán jöhet a többi, az élesztővel az élen. Fakanállal addig küzdök vele, míg fényes, lazaszerkezetű tésztagömböt kapok (Boldogok, kik ezt géppel teheték, mert nékik nem szakadá le a karjuk...).
És igen, itt követtem el kisebb logikai bukfencet! Érdemes lett volna a dió- és máktöltelékkel kezdeni, hisz azoknak állni kell, puffadni és hűlni. Ha azonnal, melegen akarjuk a tésztára kenni, abból nem lesz más, mint kínszenvedés. Viszont, ha megvárjuk, hogy kihűljön, könnyen kezelhető krémet kapunk mindkettőnél.
Hozzávalók a diótöltelékhez
350 g darált dió,
200 g cukor,
1 vaníliás cukor,
300 ml tej,
1 egész citrom reszelt héja,
50 g mazsola.
Hozzávalók a máktöltelékhez
350 g darált mák,
200 g cukor,
1 vaníliás cukor,
320 ml tej,
1 egész citrom reszelt héja,
50 g mazsola.
Az eljárás mindkettőnél ugyanaz:
A tejet felforralom, majd a tűzről félrehúzva hozzáadom a diót/mákot. A tüzet kicsit lecsendesítem, így főzöm tovább, ügyelve arra, hogy le ne kapja. Ismét megvárom, hogy felforrjon. Ha ez megvolt, az előző technikával hozzáteszem a cukrot és a citromhéjat. Hagyom egy párat rottyanni, aztán a tűzről levéve kihűtöm.
A mazsolát egyelőre beáztatom, és félre teszem.
Most jön a munka oroszlán része!
A tésztát 6 egyenlő gombócra osztom. Lisztezett deszkán egyenként - lehetőleg - téglalap formájúra nyújtom, és megkenem a krémek 1/3 -1/3 részével, rászórom a mazsolát. Eztán feltekerem: a lapok szélét 1 cm-es sávban behajtom, és szorosan felgöngyölöm. A tetejüket felvert tojással kenem meg.
Alacsony hőfokra (~ 150°C, hőlégkeveréses) előmelegített sütőben aranybarnára sütöm.
Mézeskalács
Nem túlzás: ez a mézesek alfája és omegája! Kár lenne másra tovább pazarolni a szót, azonban annyit mégis elárulok, hogy ebből az adagból hozzávetőleg 200 db formát lehet kiszaggatni. Tehát, ha valaki nem vágyik ipari mennyiségre, felezzen, harmadoljon, negyedeljen...
Hozzávalók
1000 g liszt,
3 kk szódabikarbóna,
1 ek mézessütemény fűszerkeverék,
300 g porcukor,
300 g margarin,
250 ml méz,
3 tojás.
A lisztet a szódabikarbónával, fűszerkeverékkel, porcukorral egy nagy tálba szitálom. Hozzáadom a margarint, és elmorzsolom. Majd jön a méz (ami langyos és folyós) és a tojások. Az egészet jól összedolgozom. A boldogság netovábbja, ha nem túl kemény, kellemesen gyúrható tésztát kapok.
A legjobb az, hogy ennek sincs szüksége pihenésre. Viszont ha mégis úgy adódik, akár 1 napig is kibírja a hűtőben, feldolgozásra várva.
Amikor itt a szaggatás ideje, lisztezett deszkára borítom, kisebb adagokra osztom. Ezeket egyenként 5 mm vastagra kinyújtom, különféle formákra kiszaggatom.
A sütőt 165°C (hőlégkeveréses) előmelegítem. A csengőket, csillagokat, angyalokat és társaikat sütőpapírral bélelt tepsire rakom, és szigorúan 8-10 perc alatt megsütöm. Aki ezzel a mennyiséggel dolgozik, annak ezt a procedúrát - feltéve, ha 1 tepsije van, mint nekem - még legalább hatszor meg kell ismételnie.
Ha teljesen kihűltek, cukormázzal díszítem őket. A bejgliből megmentett tojásfehérje felét elkezdem habbá verni, félidőben hozzákeverek cirka 200 g porcukrot. A végeredménynek meglehetősen sűrű anyagnak kell lennie. Habzsák, lyukas csücskű uzsonnás zacskó, vagy zsírpapírból hajtogatott kinyomó segítségével rajzolom körbe a mézes figurákat.
Fémdobozban, befőttes üvegben tartva nem szárad ki, így hosszabb ideig eláll.
Utolsó kommentek